Törpe fűz: mi jellemző és hol növekszik?

Botanika már régóta ismert, hogy egyes fák sok formája a növekedés, beleértve a cserjék, sőt miniatűr fajok. Az egyik ilyen faj a pajzstűz.

Pontosabban, ez a név nem faj, hanem sokféle csodálatos fa, amiről ma beszélünk.

A legtöbbjük az Északi-sark körén és a magas hegyi körülmények között nő. Az Alpokban egy 3,2 km-es tengerszint feletti magasságban egy törpefűz találtak. Ez a fa a Spitsbergeni szigetek szigetén is megtalálható.

Az USA-ban nő a Labrador. A család minden fűzét megkülönböztetik a nedves helyekhez való kötődésük: inkább a partok mentén nőnek, néha olyan helyeken is, ahol a szörf folyamatosan felteker.

Gyakorlatilag minden képviselőjük olyan gyönyörű, hogy azonnal elismerést nyert a tájépítészek körében. Különösen ajánlják az alpesi hegyek és a köves területek tereprendezésére.

A törpefűz tökéletesen ellenáll a fagyásnak és a hosszú holtidőnek, mivel a kis szára a talaj közelében van.

A 6 mm hosszú, ovális alakú rügyeket szorosan nyomja a hajtások. Egy lövésnél nem több, mint 3-4 levél fejlődik ki. Nincsenek előírások.

A legtöbb fajban levő levelek széles körben elliptikus formájukban különböztethetők meg, csúcsuk kerek vagy kis betűvel, hossza ritkán meghaladja a 25-27 mm-t.

Ezenkívül a fiatal leveleket megkülönböztetik mindkét oldalon a "bolyhos" jelenléte, míg a növekvő példányokon csak a levélzetek mentén marad.

A jó hidratáció iránti szeretet ellenére a törpe fűz nagyon gyakori a kavicsos lejtőkön, gyakran a kőtörések legszélén növekszik, különösen a mészkő-sziklák kedvelt. Nem nehéz elviselni a savasodást (és a sótartalmat, ahogy azt már említettük) a talajok. A földre eső cseppek azonnal gyökereznek.

A különböző éghajlati övezetekben nőtt fajokban komoly különbségek vannak a vegetációs folyamatban. Április közepén a bimbók nyílnak az Alpok fűzfáknál, május elején pedig más fajták kezdenek szaporodni.

A külső hasonlóság ellenére ezek a növények nagymértékben különböznek a levelek és fiatal hajtások, valamint a törzs méretétől függően. Tehát S. reticulata, az Északi-Urálban termesztett, elég hosszú hajtások jellemzik, 25 cm-t, sötétzöld, bőrszerű leveleket.

A Khibiny növényekhez egy fűzfa gömbölyű törpe, melynek hajtása nem éri el a jelentős értéket. Az alpesi fajták még miniatűrek. Hosszú ideig tartják a szalagot a lap alján.

Mindezek a cserjék igen rosszul nőnek, ezért a gyökeresedésnél jobb, ha csak fiatal hajtásokat használunk, mivel a merevek gyakorlatilag nem gyökeret vállalnak. Az észak-ausztráliai növények termesztik a legjobban és gyökerestek. Tehát három év alatt a Khibi példányok 11 évig megegyeztek.

Függetlenül attól, hogy a faj, a törpe fűz (a kép a cikk) rendkívül ellenáll a kártevők, fagyok és a tápanyagok hiánya a talajban.