Szociális adaptáció: problémák és megoldások

A társadalmi adaptáció olyan folyamat, amelyben egy személy vagy egy társadalmi csoport alkalmazkodik a folyamatosan változó társadalmi környezethez. Más szóval, az embernek egy társadalmi csoporthoz vagy társadalomhoz való alkalmazkodása, amelyben él vagy él.

Egy adott csoporthoz való bejutás és a csoport által meghatározott normák betartása érdekében az alkalmazkodás folyamatában betöltött személy tiszteletben tartható és tiszteletben tartható, de a csoport elutasíthatja ezeket a normákat, és nem tarthatja be őket. Minden ember nagyobb vagy kisebb mértékben függ az őt körülvevő emberektől, így az adaptáció nagymértékben befolyásolja az ember emberként való fejlődését.

Egy társadalomban vannak olyan normák és törvények, amelyeket mindenki köteles elvégezni. De vannak íratlan törvények és szabályok, amelyek egyedülállóak egy adott társadalom számára. Például egy gyermek, aki az óvodába ment, alkalmazkodnia kell egy másik csoporthoz. Súlyosabb problémák jelentkeznek az első osztályozóban, amikor nem járt az óvodába, és azonnal elment az iskolába. Egy személy általában több társadalmi csoporthoz tartozik egyszerre, és mindegyiküknek meg kell felelnie a követelményeknek. Például egy családban élő felnőtt a család vezetője és a munkahelyen - egy szakma vagy pozíció képviselője. Minden társadalmi csoportban az embernek alkalmazkodnia kell az egyes normákhoz és szabályokhoz. Ez azt jelenti, hogy az alkalmazkodás állandó folyamat.

Az a személy, aki képes gyorsan alkalmazkodni, normálisnak nevezik, de a különböző társadalmi csoportok számára ez a koncepció radikálisan eltérhet. Az alkalmazkodással kapcsolatos problémák elsősorban a társadalomban elfogadott szabályok miatt merülhetnek fel. Például a külföldiek problémái lehetnek a saját országukban alkalmazott kulturális különbségek és magatartási normák miatt. Problémák merülhetnek fel egy személy egyéni jellemzői miatt. Például egy csendes, félénk és félénk ember nem lehet vezető a csapatban.

A serdülőknek sok problémája van az alkalmazkodással. A független életbe lépő személynek általában két fő problémája van: hogyan lehet meghatározni a helyet a környező életben és hogyan lehet megtalálni az élet értelmét. Az egyes serdülők személyiségének társadalmi adaptációja nagyon nehéz: folyamatosan aggódnak az életük helyéről, létezésük céljáról, a jelen földön való jelentőségéről. És a felnőttek közül senki sem tud segíteni egy tinédzsernek ebben. Ezért van olyan sok öngyilkosság a serdülőkorban.

Alkalmazkodási problémák merülnek fel az idős emberben. Nyugdíjkorban néha "korral összefüggő depresszió" van. Szoros válságot tapasztal, akit sok mindent tapasztal, sok konfliktus van másokkal. Az idős embert az életszakaszok tényezői befolyásolják, amikor elemzi az éveket. Néha ebben az időben nem számít többet az életről, nem támaszkodik semmire, csak a boldogtalanságot várja. És ebben a nehéz időszakban az ilyen személy különleges figyelmet, támogatást, részvételt igényel. A társadalom társadalmi adaptációja fájdalommentes, figyelembe véve mind az egészségügyi tényezőket, mind a társadalmi tényezőket. A függőség adaptációja magányosságot igényel.

Az adaptív problémák gyakran okoznak ilyen erős stresszt, és ennek eredményeképpen problémák vannak az egészséggel: rossz közérzet, idegesség. Néha bizonyos körülmények között ezeket a problémákat súlyos betegségek okozzák, mint pl. Asztma, fekélyek, ízületi gyulladás. Az érzelmi túlzás kiváltja a mentális betegséget.

A társadalmi adaptáció különleges problémákat okozhat az ideiglenesen hazánkban élő külföldiek gyermekei számára. Az emberi szerepek eltérése a különböző társadalmi csoportokban problémákhoz is vezethet.

Különösen gyakran problémák merülnek fel az alkalmazkodásban a társadalomban a rokkantaknál. A fogyatékosság sok problémát okoz egy személy számára, különösen a fogyatékkal élők számára. Ezek az emberek egy speciális társadalmi-demográfiai csoportgá válnak . Alacsony jövedelmi szintjük van, alacsony az esélye az oktatás megszerzésére, szinte munkanélküliség. A legtöbb fogyatékos ember nem teremt családot, nem érdekli az élet, a vágy, hogy valami hasznosat és szükségeset tegyen. Ezért a fogyatékkal élők társadalmi adaptációjának célja a fogyatékkal élők egyenlő jogainak és lehetőségeinek a közvéleményben történő bemutatása. Amíg ez megtörténik, a fogyatékossággal élő személy nem lehet a társadalmi élet "áramában".

A fentiekből kifolyólag azzal érvelhetünk, hogy a társadalmi adaptáció egy olyan szerves struktúra, amely sajátos sajátos problémáival rendelkezik, amelyek megoldása egy ember számára lehetőséget teremt a fejlődésre és a változásra.