A többségi választási rendszer

A többségi választási rendszer a választási rendszer megszervezésének egyik lehetősége, amelyben a kiválasztott jelöltek azok, akik a szavazatok többségét elnyerték abban a kerületben, ahol futottak (jelöltek). Ebben az esetben a többség minősíthető, abszolút vagy relatív. Ennek megfelelően a többségi választási rendszer keretein belül három fajt különböztet meg. Így a szükséges mértéktől függően minősített, abszolút vagy relatív típus jön létre: a jelölt (vagy több), vagy több, mint egy másik (vagy több) jelölt, vagy legalább egy szavazata, a szavazók több mint fele, vagy a szavazatok egy bizonyos százaléka Általában, többé-kevésbé lényegesen meghaladja a szavazók felét).

Kétségtelen, hogy a többségi választási rendszernek számos előnye van. Általában viszonylag nagy politikai egységek, súlyos pártok, más társulások (politikai) támogatják azokat, amelyek képesek voltak egységes listák közös megnevezésére.

Megjegyzendő, hogy a többségi választások fontos méltósággal bírnak. A folyamat során a választó közvetlenül tudja, ki szavaz.

A gyakorlat azt mutatja, hogy a többségi választási rendszer képes biztosítani a legsikeresebb parlamentek kialakulását, amelyekben stabil többség van (egypárti, mint általában) és egy kisebbségi, amely különböző politikai frakcióból áll. Ez a struktúra jobban elősegíti a stabil, stabil kormány kialakulását.

A többségi választási rendszer meglehetősen elterjedt a világon. Jelenleg Oroszországban, az Egyesült Államokban, Ausztráliában, Franciaországban, az Egyesült Királyságban és több tucat más államban van jelen.

A nyilvánvaló előnyök ellenére ez a választási rendszer jelentősen szűkíti a politikai kisebbség lehetőségeit parlamenti szinten. Ez nem csak a kicsi, hanem a közepes méretű pártokra is vonatkozik. Mint azt a gyakorlat azt mutatja, néhányan közülük nagyon gyakran továbbra is képviselet nélkül maradnak a parlamentben, de ezzel együtt együttesen az ország lakosságának igen jelentős részét tudják vezetni.

A többségi választási rendszer végrehajtásához az ország területe egységenként oszlik meg. Mindegyikből rendszerint egy (néha kettő vagy több) választott. A jelölteket személyi minőségükben jelölik ki, azonban a párt vagy mozgalom kijelölése engedélyezett.

A választások után a győztes képviselőinek fenn kell tartaniuk a választókkal való interakciót. Így támogathatják magukat az alábbi választási kampányokban.

A többségi rendszer hátrányai közé tartozik az a tény, hogy a jelöltek veszteseire leadott szavazatok elveszik.

1993 óta az Orosz Föderáció Állami Duma választása vegyes arányos többségi rendszerben történik.

Megállapították, hogy az összes Duma képviselők felét (225) egy mandátumú választókerületben jelölik ki (egy körzetenkénti mandátum). A győzelemhez több szavazatot kell kapnia, mint a többi jelöltnek. Így a relatív többség többségi választási rendszerét alkalmazzák.

1993-ban a Föderáció Tanácsának képviselőit két minden egyes tantárgyból kettő jelölte meg. Ebben az esetben a többségi rendszert is alkalmazták, de már két mandátumú körzetben.

A képviselőképviseleti testületekben a képviselők lehetőséget kaptak arra, hogy vegyes típusúakat jelöljenek. Az Orosz Föderáció minden alkotóelemében a választásokat kerületek végzik, és egyes alkotóelemeknél kettő: a választók (rendes) és az igazgatási-területi (városi vagy kerületi) létszám tekintetében.