A Szovjetunió

A Szovjetunió létrehozása sok történész szerint elég fájdalmas volt. Az ország nemrég véget vetett a polgárháborúnak, amelynek következményei meglehetősen súlyosak voltak. Egyetlen adminisztratív és területi struktúra kialakulása nagyon akut volt.

Abban az időben az RSFSR az állam teljes területének 92% -át foglalta el. E terület lakossága ezután a Szovjetunió mintegy 70% -át tette ki. A fennmaradó nyolc százalékot elfoglalták Fehéroroszország, Ukrajna, valamint a Transcaucasian Szövetség, amely a 22. évben egyesült Örményországban, Grúziában és Azerbajdzsánban volt. Ezen kívül, az ország keleti részén alakult a Távol-Kelet-Köztársaság. Irányítását Chita-ból végezték. Közép-Ázsiában akkoriban két köztársaság volt: Bukhara és Khorezm.

A Szovjetunió létrehozásának háttere

Az ország nehéz volt a polgárháború következményei miatt . A Szovjetunió létrehozása lehetővé tenné az állam helyreállításához szükséges erőforrások összegyűjtését és irányítását. Ez viszont hozzájárulna a gazdaság fejlődéséhez, a nemzeti, kulturális kapcsolatokhoz. Ezenkívül a Szovjetunió létrehozása lehetővé tenné számunkra, hogy elkezdjük megszabadulni a köztársaságok fejlődésének hiányosságaitól. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy az állam területét különböző országok vesznek körül, gyakran ellenségesek. Ez a tény fontos hatással volt a köztársaságok egységesítésére.

A Szovjetunió története

Az erőforrások összpontosítása és a menedzsment mechanizmus központosításának erősítése a polgárháború alatt, 1919 júniusában, Ukrajna, az RSFSR és a belorusz csatlakozott egy unióhoz. Így lehetõvé vált az összes fegyveres erõ egyesítése és egy központosított parancs bevezetése. Ugyanakkor az egyes kormányok képviselői minden egyes köztársaságból képviseltették magukat.

Ezzel párhuzamosan a köztársaságok Unión belüli egyesüléséről szóló megállapodás biztosította az egyes republikánus közlekedési, pénzügyi és ipari ágak újbóli alárendelését az illetékes bizottsá- gokba. Az új államalakulást a "szerződéses szövetség" néven kapta. A szövetség sajátossága az volt, hogy az orosz irányító testületek a legmagasabb állami hatalom kizárólagos képviselői voltak . És a republikánus kommunista pártok az RCP-ben (B) szerepeltek csak regionális pártszervezetekként.

Hamarosan megszakadt a moszkvai kormányközpont és a köztársaságok közötti nézeteltérések. Az utóbbi az egyesülés következtében megfosztották a lehetőséget, hogy önállóan döntsenek. Ezzel együtt hivatalosan is kijelentették a köztársaságok függetlenségét a vezetőségben.

A konfliktus kialakulásának és fejlesztésének feltételei a központi és köztársasági hatalmak határainak bizonytalansága voltak. Ráadásul a szabotázst gyakran a központi hatóságok váltották ki, és azokat a döntéseket, amelyeket a köztársasági hatóságok nem hoztak gazdaságra.

Ennek eredményeképpen a helyzet kardinális fénytörése céljából létrehoztak egy bizottságot, amely a köztársaságok képviselőit is magában foglalta. Kuibyshev lett az elnöke. A köztársaságok autonómiájára irányuló projekt kidolgozását Stalinra bízták.

A 22. év közepére hat köztársaság jött létre: orosz, grúz, örmény, azerbajdzsáni, belorusz, ukrán. 1922 májusában létrehoztak egy bizottságot "az Ukrajna és Oroszország kapcsolatának tisztázására". Ezt követően ezt a kérdést figyelembe vették és más köztársaságokkal kapcsolatban.

1922-ben, december 30-án megnyílt a Szovjetunió Szovjetek Első Kongresszusa.

A Szovjetunió létrehozása több kutató szerint kedvező hatással volt az élet különböző területeinek (egészségügy, kultúra, oktatás és mások) fejlődésére. Az új állam mintegy 185 nemzetet és nemzetet egyesített. Az egyesítési folyamat egy multinacionális államban nem volt ellentétes az ország területén élõ emberek érdekével. A konszolidáció lehetővé tette a fiatal hatalom számára, hogy elfoglalja a geopolitikai tér egyik vezető helyét.