A rádiókommunikáció alapelvei

1887-ben Henry Hertz bebizonyította, hogy az elektromágneses energiát rá lehet adni az űrbe olyan rádióhullámok formájában, amelyek a fény sebességén keresztül haladnak át a légkörben. Ez a felfedezés segített kidolgozni a rádiókommunikáció elveit, amelyeket ma használnak. Ráadásul a tudós bizonyította, hogy a rádióhullámok elektromágneses jellegűek, és fő jellemzője, hogy az energia az elektromos és a mágneses mezők között oszcillál. A frekvencia Hz-ben (Hz) a λ hullámhosszhoz kapcsolódik, vagyis a távolság, amelyet a rádióhullám egyetlen oszcilláció alatt halad. Így a következő képletet kapjuk: λ = C / F (ahol C egyenlő a fénysebességgel).

A rádiókommunikáció elvei az információhordozó rádióhullámok továbbításán alapulnak. Hang- vagy digitális adatokat továbbíthatnak. Ehhez a rádiónak rendelkeznie kell:

- Eszköz az információ gyűjtésére elektromos jelben (pl. Mikrofon). Ezt a jelet a normál hangtartomány fő frekvenciasávjának nevezik.

- A jel frekvenciasávjára bemeneti információ modulátor a kiválasztott rádiófrekvencián.

- Adó, egy jelerősségerősítő, amely az antennához továbbítja.

- Egy bizonyos hosszúságú, vezetőképes rúdból származó antenna, amely elektromágneses rádióhullámot bocsát ki.

- A vevő oldalon egy jelerősítő.

- Demodulátor, amely képes lesz visszaállítani az eredeti információt a kapott rádiójelről.

- Végül egy eszköz a továbbított információk (például hangszóró) reprodukálására.

A rádiókommunikáció alapelvei

A rádiókommunikáció modern elve a múlt század elején született. Abban az időben a rádiót elsősorban a hang és a zene fejlesztésére fejlesztették ki. De hamarosan lehetővé vált a rádiókommunikáció elveinek használata a bonyolultabb információk átadásához. Például, például a szöveg. Ez vezetett a Morse távíró találmányához.

A hang, a zene vagy a távíró közös, hogy az alapinformáció az amplitúdó és frekvencia (Hz) által jellemzett hangjelekben titkosítva van. Az emberek 30 Hz és legfeljebb 12 000 Hz-es hangokat hallanak. Ezt a tartományt hangspektrumnak nevezik.

A rádiófrekvenciás spektrum különböző frekvenciasávokra oszlik . Mindegyiknek a légköri sugárzás és a csillapítás tekintetében sajátos jellemzői vannak. Jelölje ki az alábbi táblázatban leírt kommunikációs alkalmazásokat, amelyek egy vagy másik tartományban működnek.

Ma nehéz elképzelni, hogy mit jelentene az emberiség a rádiókommunikáció nélkül, amely számos modern eszközben megtalálta alkalmazását. Például a rádiókommunikáció és a televízió elveit használják mobiltelefonok, billentyűzetek, GPRS, Wi-Fi, vezeték nélküli számítógépes hálózatok és így tovább.