A fogyasztói magatartás elmélete

A fogyasztói magatartás elméletét úgy tervezték, hogy figyelembe vegye azokat a korlátozásokat, amelyek nem teszik lehetővé az emberek számára, hogy bármit is szerezzenek, amit akarnak. Az egyik korlátozó eszköz a költségvetési korlátozás. Minden személy jövedelme bizonyos mértékig korlátozott. Ebben az esetben a fogyasztói magatartás elmélete az akvizíció korlátozásával fejeződik ki, tekintettel a korlátozott költségvetésre. Az elrettentés másik eszköze a kívánt előnyök költsége. A piacon elért összes előny egy bizonyos árral rendelkezik. Az áruk ára a termelés költségeiből adódik, ami a ritka és drága erőforrások előállításához szükséges felhasználásból ered.

A mechanizmusok és a fogyasztói magatartás elmélete bizonyos rendelkezéseken alapul.

Ezek közül az első a sokféleség. Az egész társadalom és az ember szükséglete meglehetősen nagy és változatos. E tekintetben sokféle jótékony hatás kialakulását váltják ki, amelyek hozzájárulhatnak az igények kielégítéséhez. A fogyasztói magatartás elmélete, amely a választás kérdésére utal, több lehetséges lehetőség meglétét sugallja bizonyos időtartam alatt. Más szóval, az embernek mindig van valami, amiről választhat.

A következő, a fogyasztói magatartás elméletén alapuló álláspont a szuverenitás. Ő kifejezi magát abban, hogy egy személy saját (egyéni) döntését meghozza egy vagy több jó megvásárlásával anélkül, hogy meghatározó befolyást gyakorolt volna a termelőre. Ezzel együtt a piaci mechanizmus, amely összefogja a nagyszámú fogyasztó egyedi megoldásait, összekapcsolja a gyártóval. Amikor az emberek bizonyos árukat választanak és bizonyos árat fizetnek, akkor ezeknek az áruknak a termelője nem csak nyereséget kap, hanem a termelés későbbi fejlesztésének jogát is. A fogyasztói szuverenitás biztosítja a fogyasztók azon képességét, hogy befolyásolják a termelőket. Más szóval, ez a személy hatalma a piacon, kifejezve abban a képességben, hogy meghatározza, milyen mennyiségben és milyen áruk előállításához szükséges.

A fogyasztói választás kialakulásához hozzájáruló fontos tényező a preferenciák rendszere. Ugyanazok az előnyök különböző előnyökkel járhatnak a különböző emberek számára. Minden fogyasztónak saját értékrendje van. Nincs objektív egységes skála, amely lehetővé teszi egy vagy több jó hasznosságának meghatározását. Mindazonáltal minden személy saját szubjektív preferenciarendszerrel rendelkezik. A racionális ebben az esetben az a személy viselkedése, amelyben a szükséges készlet ismeretében képes összehasonlítani a különböző készleteket, kiválasztva magának az optimális megoldást.

A fogyasztói magatartás mennyiségi (bíboros) elmélete a kérdés megválaszolásának folyamatában feltételezi a hasznosság mérhetőségének valószínűségét. Ebben az esetben azt feltételezzük, hogy ha fogyasztja a jó, meg tudja mérni annak hasznos értékét. Így a mérések segíthetnek meghatározni az áruk közötti különbséget.

A fogyasztói magatartás elméletének alapfeltevése az a követelmény, hogy csökkentsük a marginális hasznosságot. Így megfogalmazhatjuk az egyensúlyi szabályt. A fogyasztói egyenleg olyan helyzetben valósul meg, amikor egy korlátozott költségvetéssel rendelkező ember nem tudja növelni a teljes összeg hasznosságát kevesebb pénz felhasználásával, hogy egy jó és többet szerezzen - egy másik vásárlást. A racionális ember arra törekszik, hogy megszerezze a legkedvezőbbet.