A filozófia legfontosabb ága a gnoseológia

A filozófia az a tudás azon területe, amelynek tárgyát szinte lehetetlen pontosan meghatározni. A kérdésekre, amelyekre felkérik a választ, igen változatosak és számos tényezőtől függenek: egy korszak, egy állam, egy konkrét gondolkodó. Hagyományosan a filozófia több iparágra oszlik, az általa vizsgált tárgynak megfelelően. A filozófiai tudás legfontosabb elemei az ontológia és gnoseológia, illetve a létezés tanítása és a megismerés tanítása. Nagy jelentőséggel bírnak olyan ágak, mint az antropológia, a társadalmi filozófia, a filozófia története, az etika, az esztétika, a tudomány és a technológia filozófiája, valamint mások. Ebben a cikkben részletesen foglalkozunk az emberi megismerés természetét tanulmányozó részben.

Az episztemológia és az episztemológia két kifejezés, amelyek ugyanazon jelenségre utalnak - a filozófia tudásának elmélete. Két különböző kifejezés létezése egy időbeli és földrajzi tényező következménye: a XVIII. Század német filozófiájában. Az ember kognitív képességének doktrínáját a gnoseológia, a huszadik század angol-amerikai filozófiájának nevezték. - episztemológia.

Az episztemológia olyan filozófiai fegyelem, amely foglalkozik az ember tudásának világával, a megismerés lehetőségeivel és határaival. Ez az ág feltárja a megismerés előfeltételeit, a megszerzett tudás viszonyát a valós világhoz, a kogníció igazságának kritériumát. Ellentétben az ilyen tudományokkal, mint a pszichológiával, az episztemológia az, hogy a tudomány egyetemes, univerzális megértési alapot keres. Mit nevezhetünk tudásnak? A tudásunk kapcsolatban áll-e a valósággal? A filozófia tudásának elmélete nem a pszicha sajátos mechanizmusaira összpontosít, amelynek segítségével a világ megismerése megtörténik.

Az episztemológia története az ókori Görögországban kezdődik. Úgy gondolják, hogy a nyugati filozófiában a tudás igazságának problémáját először Parmenides állítja fel, aki a természetről szóló értekezésében a vélemény és az igazság közötti különbségről beszél. Egy másik ókori gondolkodó, Platón úgy vélte, hogy eredetileg minden ember lelke az ötletek világához tartozott, és az igazi tudás a lélek e világban való tartózkodásának időszakára vonatkozó emlékezésként lehetséges. Ezt a problémát Socrates és Arisztotelész nem hagyta figyelmen kívül, akik a következetes tudás módszereinek kidolgozásában vettek részt. Így már az ősi filozófiában sok olyan gondolkodót találunk, akik nem kérdőjelezik meg, hogy a gnoseológia a filozófiai tudás fontos ágát jelenti.

A megismerés problémája a filozófia történetében - az ókortól napjainkig - elfoglalta a központi pozíciókat. Az episztemológia által adott legfontosabb kérdés a világ ismeretének alapvető lehetősége. A probléma megoldásának jellege kritériumként szolgál az ilyen filozófiai áramlatok kialakulásához, mint az agnoszticizmus, a szkepticizmus, a szolipsizmus és az episztemológiai optimizmus. A két szélsőséges álláspont ebben az esetben a világ abszolút érthetetlensége és teljes megismerhetősége. Az episztemológiában az igazság és a jelentés, a lényeg, az alak, az elvek és a tudásszintek problémáit érinti.