A kapitalizmus főbb jelei

Jelzései nagy jelentőséggel bírnak a társadalmi élet e vagy a jelenségének megértéséhez. A kapitalizmus a gazdasági kapcsolatok rendszere, amely a privát, vállalkozói és nyereségorientált. Egyszerre szükség van arra, hogy fenntartsuk, hogy az adott koncepció csak ideális modell, csakúgy, mint a világ minden állapotában, nincs ilyen mód a tiszta állapotban.

A fogalom eredete

Az ország gazdasági fejlõdésének történelmi szempontból történõ elemzéséhez segítenek a jelek. A kapitalizmus olyan kifejezés, amelyet a XIX. Század második felétől aktívan használtak. Ezt először Franciaországban alkalmazták, majd a német és az angol szerzők bevezették a tudományos forgalomba.

Érdekes, hogy először negatív jelentése volt. A tudósok, írók ebben a szóban negatív attitűdöt vetettek alá a pénzügyi dominanciájával szemben, amelyet a fejlett európai országokban a század közepén figyeltek meg. Ezt a fogalmat különösen a szocializmus képviselői (Marx, Lenin és mások) használják.

A piac elmélete és az osztályok konfliktusa

A gazdaság és a kereskedelem fejlődésének jellemzőit a jelek segítik. A kapitalizmus olyan rendszer, amely a piac szabad működésén alapul, amely a munkásosztály és a tulajdonosok elleni küzdelem színtere. Az első inkább drágább eladni erejüket, a második - megvenni olcsóbb. Ezenkívül a kereskedelem fő feltétele a piac, amely nélkül lehetetlen elképzelni a kapitalista életforma létezését. A rendszer második fontos jellemzője a termelési eszközök koncentrációja a felső osztályok kezében és a munkaerő megőrzése a proletariátus számára.

E csoportok között állandó harc a munka és a bérek között. Ez egy osztályharchoz vezet, amely számos államban forradalmakhoz vezetett. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy a kapitalista módszer elfogadható az államok normális működése szempontjából, ezért a megjelenése kezdetétől fogva gyorsan terjed a világban, és szinte minden társadalom életének szférájába beletartozik, beleértve a politikát és a kultúrát. A rendszer fent említett jellemzőit a jól ismert Marx tudós különválasztotta, aki a legfontosabb monográfiáit szentelte ennek a kérdésnek.

A protestáns etika fogalma

Hogy segítsen megérteni ennek az újnak a kialakulását a nyugat-európai történelemben, ahogy jelzései segítenek. A kapitalizmus nemcsak a termelés szervezésének speciális formája, hanem a társadalom szervezésének sajátos módja is. Így tanulmányozta a jól ismert német tudós és Weber szociológus a gazdasági történelem ezen szakaszát.

Marxtól eltérően úgy gondolta, hogy ez a rendszer csak a nyugat-európai országokban rejlik. Véleménye szerint azokban az államokban alakult ki, ahol a protestantizmus létrejött, amely a társadalomban a munkafegyelem kultuszának, a társadalmi szervezettség magas szintjének, valamint a nyereség és a jövedelem iránti vágyaként alakult ki. A kapitalizmus fejlődésének következő jeleit vázolta: a termelők versenye, a dinamikus piac jelenléte, a tőke aktív használata a vállalkozói tevékenységben, a maximális profit elérésének vágya. És ha Marx úgy vélte, hogy ez nemcsak érinti, hanem meghatározza az országok politikáját is, akkor Weber ezzel a két társadalmi szférával szemben állt, bár elismerte, hogy szomszédosak.

Az innovációkról

A kapitalizmus főbb jelei a jól ismert politológus és szociológus Schumpeter kutatási tárgyává váltak. Kiemelte a rendszer következő jellemzőit: a dinamikus piacot, a vállalkozói szellemet és a magántulajdon dominálását. Azonban ezekkel a szerzőkkel ellentétben a közgazdász kiemelte a kapitalista termelés olyan fontos elemét, mint az innovációk bevezetése. Véleménye szerint az innovációk bevezetése ösztönzi az országok gazdaságának gyors fejlődését.

Ugyanakkor a Schumpeter nagy jelentőséget tulajdonított a hitelezésnek, amely lehetőséget teremt a vállalkozók számára a modern technológiák bevezetésére és ezáltal a termelési hatékonyság növelésére. A tudós úgy gondolta, hogy ezáltal biztosítja a társadalom anyagi jólétét és a polgárok személyes szabadságát, de a rendszer jövője pesszimista fényben látszott, hisz abban, hogy idővel kipusztulna.

A manufaktúrák megjelenése

A feudális termelési módról a tőkés módra való áttérés egyik fő előfeltétele volt a régi gildarendszertől való eltérés és a munkamegosztás felé való átmenet. Ebben a fontos változásban meg kell keresnünk azt a választ, hogy miért tekintik a manufaktúra megjelenését a kapitalizmus születésének jeléül.

Végül is a piac létének és rendes működésének fő feltétele a bérelt munkaerő széles körű használata. A 14. században számos európai városban a gyártók elhagyták a hagyományos tanoncok készletét, és elkezdték vonzani műhelyeikbe azokat az embereket, akik erre a szakmára vagy szakmára szakosodtak. Így jött létre a munkaerőpiac, amely Marx meghatározása szerint a kapitalista életforma fő jele.

Típusú vállalkozások

A nyugat-európai országokban különböző típusú manufaktúrák voltak, ami jelzi az új termelési mód gyors fejlődését és bevezetését. A vizsgált probléma elemzése (miért tekintik a manufaktúrák megjelenését a kapitalizmus születésének jeleként) lehetővé teszi a gazdasági fejlődés módjának megértését. A szétszórt vállalkozások tulajdonosai a nyersanyagokat otthoni munkavállalóknak adták át, majd már feldolgozva egy szakemberhez jött, aki a fonalat követően a következő manufakturistuhoz adta az anyagot. Így a munkát számos olyan munkás végezte, akik a lánc mentén átadták a termelt árukat. Egy központosított manufaktúrában az emberek ugyanabban a szobában dolgoztak, technológiát alkalmazva. Ezek a különböző vállalattípusok bizonyítják a tőkés termelés magas arányát a kontinensen.

Tudományos forradalmak

A kapitalizmus megjelenésének jelei az európai gazdaság sajátosságaihoz kapcsolódnak, ahol a kereskedelemre való átállás igen korán kezdődött, a városok fejlődésének és a piacok kialakulásának köszönhetően. A tőkés termelési módszer új lendületet adott az új technológiák bevezetésének. Ez a gazdaságot alapvetően új szintre emelte. A gyárakban használt gépek használata lehetővé tette a vállalkozók számára, hogy növeljék a termékek értékesítésének volumenét. A tudomány területén történt előrelépések azt eredményezték, hogy a bruttó termék megteremtése olcsóbb lett, hiszen a munkavállalók helyett a vállalatok használják a gépeket.

Nagy jelentőségű volt a gőzgép, a villamos energia és a vasútépítés. Az új ásványi betétek felfedezése és fejlesztése a nehézipar és a kohászat gyors fejlődéséhez vezetett. Ezek a változások teljesen megváltoztatták a nyugat-európai országok városi megjelenését, valamint Oroszországot, ahol a jobbágy megszüntetése után kezdődött az ipar gyors fejlődése. Tehát a kapitalizmus jeleit a 19. században a természettudományos eredmények elérése határozta meg.

A monopóliumok kialakulása

A kapitalizmus fejlődésének első szakaszában a termelési szervezetek egységesek és közepesek voltak. A termelésük mértéke nem volt széles, ezért a vállalkozók kizárólag saját üzletet folytathatnak. A XIX. Században a rendszer új fejlődési szakaszba lépett. A termelés volumene jelentősen megnőtt, a gyárak kibővültek, ami a vállalkozók erőfeszítéseinek egyesítéséhez vezetett. A fentiek alapján meg lehet különböztetni a monopoli kapitalizmus jeleit: a termelés koncentrációját, a gyárak számának csökkenését, a nagy, tőkeigényes vállalkozások megjelenését.

A századfordulón a fő szerepet a nehézipar játszotta: gépgyártás, fémmegmunkálás, olajtermelés és mások. A bővítés általában egyetlen iparág keretében zajlott le, amelyben olyan szövetségek alakultak ki, mint a kartellek és a szindikátusok. Az első koncepciót több független vállalkozás szerződésének kell tekinteni, amely megállapodik az áruk, az értékesítési piacok és a kvóta áráról. A második kifejezés magasabb fokú monopolizálást jelent, amelyben a vállalatok a jogi és gazdasági függetlenség megőrzése mellett egyetlen irodát szerveznek termékeik értékesítésére.

A vállalkozások nagy formái

A monopólium kapitalizmusának jelei megértik a rendszer kialakításának új szakaszának jellemzőit. A gyárak, gyárak és cégek legmagasabb formája a bizalom és aggodalom. Az első szervezetek közösen végeznek nem csak az értékesítést, hanem a termelést is, és az egységes irányítás alá is tesznek, de ugyanakkor megőrzik a pénzügyi függetlenséget. A bizalom bármely iparágban létrejön, és azonnal vezető szerepet tölt be. Az aggodalmak a társulás legfejlettebb formájának tekinthetők. Kapcsolódó iparágakban alakulnak ki, és egységes finanszírozással rendelkeznek.

A tőke egyesülése a fenti formákkal ellentétben gyorsabb és hatékonyabb integrációt tesz lehetővé. A kapitalizmus jelei a XX. Században a rendszer fejlődésének bizonyulnak a fejlődés új, magasabb szakaszában, amely lehetővé tette a tudósok számára, hogy beszéljenek az imperializmus fázisának kezdetéről, amelyet a bankok és a termelés egyesülése jellemez.