Egyenessége költői kifejezés, valamint a civil bátorság Valery Patrushev

Mintegy költői kreativitás Valeria Patrushev

Beszélj, hogy láttalak ...

Socrates

Ismerete a munkálatok a költő - mindig egy ismerkedés az ő belső világa, és a legfontosabb oldalait a szerző kilétét, amit akaratlanul felfedi verseiben. Miután létrehozott egy költői munka, mindig hozza a vers maga minden nyom nélkül - és az élettapasztalatokat, és ismereteket szerezni az összes a készségek és képességek, a maximális kiteszik a lelkét az olvasó - minden, ami él - érzések, érzelmek, fájdalom és az öröm, a hozzáállás az élethez és az eseményeket, amelyek hatással volt rá. „Kinyitotta az ajtót, félelem nélkül a saját lelkét ...” - vallja az olvasót a modern orosz költő Valeriy Konstantinovich Patrushev. Ahogy a tükörben minden vers szellemi teljessége és mélysége a szív a költő, az író világnézete, a sokoldalúság kiemelkedő személyisége, a nagylelkűség és a lélek középpontjában elme mester, aki valamit mondani az olvasónak:

Én általában nem rendelkeznek elegendő szempontjából:
A lényege a dolog, amit kell, hogy a mélyebb
Ahhoz, hogy az apró atom, hogy elérje,
Ahhoz, hogy megtalálja a kezdeti magot.

Néha figyeli a törékeny életét,
Én néztem az eredetét az emberi viselkedés:
Hol cad gyökerek, gyáva gazember?
Ahogy értem őket, amíg a végén?

Ő osztja meg gondolatait az olvasóval Patrushev versében: „Én általában nincs elég perspektíva ...” (2010). Ez betekintést a dolgok lényegét és okát ismertetésre olyan jelenség nem csak a személyes, hanem a társadalmi élet a lényege a kreativitás Valeria Patrushev. Ez a funkció a személyiség ad minden versszak mélységet és rendkívüli jogorvoslatra. A szerző a vágy, hogy megértsék a „Mad World” és eljutni a kiváltó oka mindenekelőtt tükröződik ezeket a sorokat:

Meg akartam érteni a világ őrült
Kerestem érdeklődéssel a tény -

És a zaj a zsúfolt lakások,
És a csend lévő erdőkre,
És még egy kis csepp eső ...

Ebben a rövid folyosón, ez tükröződik nemcsak jellemző a költő személyiségét az egész „gabona az eredeti lelet”, hanem az igény, hogy megossza gondolatait, a keresés és találja az olvasó.

A költői szó - a szó különleges. Miután elképzelhetetlen labirintusok az emberi lélek és elnyelik a lé élő dobogó szíve, tele benyomások, érzések és tapasztalatok, amelyek egy konkrét személy, folytán egyéni jellemzőit megítélése a világban, a költői szó veszi egy egyedi és kreatív erő és mélység. Válik - él!

Valeria Patrushev versek megvesztegette az őszinteség, különleges ajándék hangzású szavakat, ami befolyásolja az olvasó szíve „a kegyelem erejét ezzel összhangban szavakkal él és lélegzik érthetetlen szent varázsa bennük” - önkéntelenül jut egy sor Mihaila Yurevicha Lermontova (1814-1841) - orosz költő , regényíró, drámaíró és művész. Patrushev egy ilyen csodálatos hang és jegyzetek átadásával a szót elképzelés a világ, ami az ő költészete identitás és egyéniség. Élénk, kifejező szó, tele érzés és hangulat a költő, szerves kombinációja költői formáját és tartalmát, a képesség, hogy ritmikusan kifejezni gondolatait - mindezt együtt teszik Valery Patrushev függetlenek a munka és van egy külön építészeti stílusát.

Ezért a szavak Paul Alexandrovich Katenin (1792-1853) - orosz költő, drámaíró, irodalomkritikus és fordító, a költészet Valerij Konstantinovich „tehetség több mint művészet.” Minden Patrushev vers nyilvánul nemcsak tudását, nem csak ő képes kifejezni gondolatait költői formában a különböző jelenségeket a modern életet, de ugyanakkor a karakter maga a költő, a személyiség, az egyéni emberi tulajdonságokat , és mindenek felett, az ő hozzáállása, hogy mi történik .

Különös figyelmet vonz a polgári és hazafias szövegeket. Témákat, amelyek emelt őket versek, gondolatok, közeli és kedves a sok olvasó és a fiatal és az idősebb generáció, tükrözik, hogy sürgősen a mai napig izgalmas Valéria, mint egy polgár az országban. Az a tény, hogy ilyen hatással van a szív és mit nem lehet néma civil lelkiismeret a költő, ez - a hiányzó spiritualitás és bukása erkölcsi elvek társadalomban, és ezért mindannyiunknak - az egyik legérzékenyebb témák, amelyek gyakran fordul elő a verseket Patrushev. Például, a vers „Készek vagyunk a jövedelem a piszok ...” (2012) az alábbi sorokat:

Készek vagyunk a jövedelem a sárban,
És holnap - mélyebb, mint ma.
Úgy döntünk, szorgoskodott,
Hol és amikor a nyereséges visszatér.

Felismerhető? Sajnos egyre több merülő az anyagban, megfeledkezve arról, hogy a „nem csak kenyérrel él.” Ez szörnyű, hogy ilyen féktelen vágy anyagi dolgok és a lelki elhanyagolás tragédiához is vezethet, amely arra figyelmeztetett Patrushev ugyanabban vers: „Az élet úgy tűnik inoyu amikor az ismerős béke polyhnet szélén véres háború.” Kapzsiság és önérdek, mint a halálos vírus fertőzi meg az emberek lelkét is virágzik a teljes virágzás a hiánya spiritualitás. Lelkesen kiforrt költői szó, mint egy sebész szike, mesterien feltárja sürgős problémák életünk, elénk, hogy miért „már mindenhol diadalmas közönségesség és aljasság Rend próbál.” A költő azt kérdezi az egyik költeményében, „Mit beteg, hazám? Mit betegállományba, mi a fájdalom „(1992) és gondolkodni a jelenben és a világunk, ha az úgynevezett” legjobb az összes lehetséges világok „Patrushev fájdalom mondja a vers” Egyre szív nem fáradt ... „(2012):

... valami fülledt
nekem ez a „legjobb az összes világok.”

Moan, megfulladt parádé
Virágok, hogy elrejtse kés ...
Bűnrészesség hazugság az igazság
sokkal rosszabb hazugság nyitni.

Kastélyok, hogy templomok felett,
és vér önti, mint a víz ...
Lelkiismeret-furdalás nélkül hallás,
makacsul rvomsya sehol.

És a hamis bankjegyek a hízelgő hangon,
és illatok penészes fenyők ...

Ezekből vonalak ... a libabőr. „A élet, és nem könyvespolcok jött egy felismerés a lény,” - mondja a költő látását a valóság. Mély ismerete és megértése a modern élet, az úgynevezett „belső”, segített neki felvenni ebben a versben, mint a kemény és csípős szavakkal, felfedve a felismerhető jelei korunk, és behatol a nagyon tudat mélyén válaszolni fájdalom az olvasó szív és a szó szoros értelmében kábító azok őszinteség. Vladimir Soloukhina szavak (1924-1977) - orosz szovjet költő és író, hogy „... a mértéke egyediségét talált szót az egyetlen olyan intézkedés a tehetség ...”, csak jelölje ki a tehetség Valeria Patrushev megtalálni azokat a »szavak« a munkálatok általa teremtett.

Nem kevésbé szörnyű valóság az „őrültség” a világ megnyílik az olvasó Patrushev és a vers „Hogyan lehet bekapcsolni a csúszós kanyarban ...”, azt mutatja, hogy mi ez a „világ őrület, ami uralja tolvajok táskák és nem megmentésére a sebzett lelket.” Tehát ki a hibás ebben a vad orgia az erkölcstelenség és nem a spiritualitás? A vers „bűntudat” (2011), a költő megadja a választ részben: „Borok - az enyém, a tiéd, hogy egy zavaró óra vagyunk néma maradt ...”. Hogyan lehet megállítani ezt a végtelen metán az „ördögi kör”, amely, mint egy görbe tükör tükrözi:

Őrült bohóckodás a hatóságok
őrült próféták és messiások,
gyilkosok, tolvajok és tolvajokat mindenféle
őrült orgia a világban és Oroszországban.
Wealth illata vezetés minket őrült,
és mint ez igazságtalan, a könnyebb ...

Ebben a részlet a vers „És talán a világ megőrült ...” (2011), a költő, folytatva a téma őrület „kegyetlen világ”, a fő kérdés határozza meg a megőrzése az élet az emberi lélek:

Közepette a szörnyű igazságtalan módon
mint lélek mentett Novi őrült?
Amit orvos az elme visszatér,
próféta őrület abba?

A válasz meglepően egyszerű, ez csak a felszínen, és el nem szükséges, csak akkor kell menni keresni azt magának, hogy képes legyen „hallani az üvöltő tudatlanok csendes hangja” a lelkiismerete. Ez a lelkiismeret az orvos, hogy „ok, helyreállítja” és egy próféta, aki „őrültség megáll”, majd a hozzánk újra „újraéleszteni a sebzett lelket, a hang a menny újra kezdi hangot” - abban a reményben, mondja a költő a vers „Mi megbántottak minket, hogy tompa ... „(2011).

A jellemző minden munkáját civil hazafias orientáció egyenes költői kifejezés és a civil kurázsi V.Patrusheva. Mint költő, aki ismeri a valós élet problémáit, és látja, sokkal mélyebb, és tovább, értik és érzik, az élet sokféleségét mérhetetlenül jobb, mint az átlagember. Versében: „A homoszexuális izgalom mi újra és újra ...” (2011) Valery K. észrevette, hogy „mi vagyunk szokva, hogy gondoskodjon a lakoma a pusztulás”, árulja el az olvasók ígéretet tett a tudattalan vágy a pusztítás a létfontosságú oszlopok és alapítványok. Ez a kóros vágy hajlamos megismételni önmagát, a októberi forradalom 1917, amikor nem volt megdönteni a cári rendszer, amíg a közelmúlt eseményei 1990, amikor a Szovjetunió összeomlott. Ha megnézzük még tovább vissza a történelemben, hogy egy ilyen példát találhatunk még sok más. Ez a kicsi, de nagyon tágas a tartalom a vers, Patrushev kérdezi mindannyian a kérdést: „Mikor mi fiúk megtanulják, hogyan kell építeni?” A kérdés nem annyira közvetlen, mint metafizikai, mert „nem semmi, hogy van egy szikra Isten jelölt.” A válasz megint kell keresni magunkat: mi vagyunk, a belső lelki állapotát - ez a mi társadalmunkban. Ez egy belső lelkiállapot határozza meg egész karaktere az emberi élet. Lelkileg is meg kell változtatni -, és megváltozott a társadalom „és ma már ...”, sajnos:

... mint egy bohózat hátborzongató babák,
ahol az őrült és a kezdet és a vég,
ahol beszélni becsület prostituáltak
és a lelkiismeret - egy gátlástalan üzletember,
ahol a banditák csinálnak maguknak törvényeket
és az igazat - nem érdekelt, és nem udvar,
ahol milliók, akik ellopták az emberek,
A leghangosabb sikolyok az áll: „Ne tolvaj!”
ahol a szeretet - csak üzlet vadászat nélkül ...

Ó, milyen erős, mélyen átérzett, „csak” szót talált V.Patrushev lelkében! A vers „Don Quijote” (2010), a szerző szó sikolyok elviselhetetlen ez kiszámítása „évszázad csalókéval”, amelyben nincs helye „lelkiismeret méltóságát és becsületét.” És az ok ugyanaz: a veszteség az erkölcsi és lelki útmutatást az életben, és ezért „fut a show” hiúság, kapzsiság, irigység, gőg, a kapzsiság, gyűlölet, és a gyűlölet. És mégis, a költő kifejezi reményét a lelki újjászületés:

Új eke fix hibák a korábbi,
A világ meg fogja érteni, hogy a gonosz játék nem éri meg a fáradságot.
Valaki megtalálja ismét a régi páncél
rozsda és tisztít ősi kard.

A szavak egy klasszikus szovjet költészet Mihaila Vasilevicha Isakovskogo (1900-1973), hogy a költő „hordozója és létrehozója a szellemi kultúra az emberek”, magabiztosan tulajdonítható Valery Konstantinovich Patrushev, mert a szerző, figyelembe véve a bátorságot, hogy megmutassa a lelki betegség modern társadalom munkáját, és segít, hogy az okok az ilyen megbetegedések nevüket, és annak okait tudás - a közvetlen út a gyógyuláshoz. Aforizmás nyilatkozatot a modern orosz filozófus és aphorist T.Travnika, hogy „aki keres, az ok, lesz uralkodó a vizsgálat és a vizsgálat tárgyát az oka a kereső” egy csodálatos kifejezése a költői képesség Valeria Patrushev kis költői formában megjeleníti a hatalmas tartalom és mélységét a szerző szándéka.

Nagyon érdekes a történeti szempontból a vers „Jobb Shore” (1989), a költő úgynevezett „egy kis verset.” Itt a szerző szimbolikusan kifejezze azt az elképzelést, az örök vágy az orosz társadalom megközelíteni a „jobb partján jóság és az igazságosság.” Költői képek bástya (az ország egészére) kormányzás (vezetők és a „kormányos”), és evezősök (fő) az általuk ebben a munkában, nagy világosság és a legjobb módja továbbítjuk nemcsak felismerhető jellemzői az időszakok fejlődését hazánkban, hanem az uralkodók, állt élén a sztálinista korszak a mai napig. „A költői kép - mindig a fordítás értelme” - hangsúlyozza a művészi kép költészetében Federico García Lorca (1898-1936) - spanyol költő és drámaíró. Objektíven megjelenítő „itt is, mint mérföldkövek, dátumok, időpont” és törekvéseit a hétköznapi emberek, a „fájdalom és vér, és a verejték,” Patrushev felveti az égő, és izgalmas, nem csak saját magát, hanem az olvasók széles köre egészen a mai napig. A mi Istenünk tárolt ország folytatja útját a térben és időben, abban a reményben, hogy valaha is megközelíteni a régóta várt parton:

Élén a másik leült,
Nos, az út ... mi a módja?
Nincs káromolják nem bűncselekmény,
bár nem minden ment bylem.
Mi a parton van - lásd
és mégis ... mégis - vitorla,
nem hatalom, nem a hírnév,
Nem egy másik elismerést.

Beach Jobb, Jobb Beach,
én régóta várt parton.

Akut szociális tartalom és megsebesítve fáj lélek munka „alatt született a varjak ...” (2003). Ebben a költő beszél nyíltan a burjánzó „host bürokratikus tolvajok, ami rosszabb, mint a varjak” torz megértése szabadság, ami a közönséges ember, hanem „csak meghalni”, de a tolvajok - „csak lopni, de otthon értékesítése” hatalmi hogy „gúnyos válasz néma, amikor durva voro amikor a ház fölött távolság, amikor megfosztották sikolyok ...”, és a hosszú szenvedés a köznép, aki hisz a boldogság, a „régóta várt jobb partján”, és mindennek ellenére „ásni egy szerencsétlen kert, többek között a megtévesztő ötletek ő kenyeret nőnek, nőnek a gyerekek ... " . Ezért ismét kérdéseket vet a lelkiismeret minden egyes minket:

Mikor lesz visszautasítás ad voryu?
Amikor a szád Vrana?

Hatásos a vers „Pimen” (2006) annak mélységét és a szimbolizmus:

I - Pimen.

szörnyű időszak
én nyílt levelek.
Én nem csökken, anélkül, hogy
a fejében -
leszármazottai az elme szabadság
megítélni, kinek van igaza, és miért ..?

Különösen a versek rövid, erős kifejezések, amelyek nem egyszerűen alakú szövet a vers, hanem meg a ritmust energiát a terméket. De ami a legfontosabb - a másik. Patrushev képes volt filozófiailag megérteni, és képes kifejezni egy költői formában a modern kor, nagyon pontosan és világosan fel a szimbolikus képe Pimen, a szerző elképzelése valóság, hogy adja a legteljesebb képet a modern élet. Miért art képet Pimen Patrushev úgy döntött, hogy kifejezzék gondolataikat ebben a versben?

Valójában Pimen - általános kép az ősi szerzetesi és a központi karakter a tragédia Aleksandra Sergeevicha Pushkina a „Boris Godunov” (1825), a szerzetes-krónikása Chudov kolostor, „az öreg, szelíd és alázatos”, aki alatt egy fiatal szerzetes Grigoriy Otrepev, a jövőben trónkövetelő. Az anyag a kép Alexander Puskin (1799-1837) - a legnagyobb orosz költő, tanult „története az orosz állam” Nikolaya Mihaylovicha Karamzina (1766-1826) - orosz író, költő és történész, valamint a levélbeli és hagiografikus irodalom XVI században. Puskin azt írta, hogy a természet a Pimen nem találmányát: „Ez vitt vonások meghódította rám a régi krónika.” A történet Pimen csupán a karaktereket tanú, aki tud a tragédia bekövetkezett Uglich, és aki látta a saját szemével, aki megölte Tsarevich Dmitry. Ezért ennek alapján történelmi részleteket, és tudva, hogy minden alkalommal újraírása történelem, Patrushev szájába a Pimen utolsó mondat a vers: „De, sietve, hogy dicsőítsék a nevét megjegyzés: az igazság tudja Pimen.”

A szimbolizmus a vers és az innováció Patrushev az, hogy ez a vers a költő leírja nemcsak történelmi tény, de elsősorban a fő - a költő, a „tanulás a korszak szerény sorok a költészet”, ahogy Pimen - szerzetes-krónikás egy ember, aki alaposan ismeri a történelem objektíven közvetít minden, ami történik a valóságban Oroszország műveiben (írások) utód, sőt létrehoz egy költői történelem hazánk. Egy másik szimbólum van elrejtve a nevét Pimen - görögül „pásztor”, „pásztor”.

Évek óta, Valerij K. vezeti a költői „krónika” minden történelmi események múlt és a jelen, amelyek hatással voltak a költő szívébe. Például, a vers „október 16, 1793” (2000), a szerző nem csak fellebbez a témája a francia forradalom, ami történt a végén a XVIII században, ami Franciaországban egy monarchia köztársaság lett a szabad és egyenlő polgárok, melynek mottója volt: „A szabadság, egyenlőség, testvériség”, hanem leírja a történelmi tény, a végrehajtás a francia királyné Marii Antuanetty született osztrák főhercegnő, ami a sors volt október 16, 1793 volt a vesztőhelyre. De a „a vérpadra lemászni a trónról, kellett” - ez csodálatos felfedezés megerősíti a szerző tragédia a leírt események V.Patrushevym. Legfényesebb művészi képek „a vérpadra fel” és „le a trónról,” teremtett a képzeletben olvasói minden szörnyű történelmi képet, tükrözi az általános költői látomás, gazdagítják az ideológiai tartalmát a vers és erőteljes eszközökkel befolyásolni a lélek az olvasó. Lehetetlen, hogy szakít ez a mélység!

A név a vers „Sztálin” (2009) - azonnal magára a figyelmet és érdeklődést maga a mű, és az ellentmondásos történelmi alak Iosifa Stalina. Hogyan látja a költő Valery Patrushev? Költői portré a „vezér minden nép”, írta a szerző, termelő fülsiketítő bombázó. „A zsarnok véres kézzel”? De a „tömeg azt Isten által teremtett”, és hogy „hozzon létre egy ikont is!” Ismét Patrushev, felhasználva a kedvenc módszere, a vers visszavezet bennünket magunkat: „Ne mi - gyötörte a kérdés ... - írta a csend felmondás?” Hirtelen?! Itt Patrushev azt mondta, hogy „tudni - sokkal nehezebb, mint kritizálni”, és hogy „megértse ősszel és nagyságát” még mindig megvan a vágy, hogy megtanulják a „Bűn és eredmények között nekukolnyh ellenségei” annak érdekében, hogy teljes mértékben megértsék a „tragikus igazságot” Sztálin. Ami minden hatalom, „méltó művek jutunk”, azaz mik vagyunk, lelki állapotban van, ezért vannak a vezetők, és érdemesek vagyunk a mi uralkodók. Végtére is, bármilyen uralkodó - egy „kristály, amely növekszik a mindenkori talaj”, és ez a talaj „anyalúg” - ez mind mi, mind a belső lelki állapota mindannyiunk számára. Bármilyen helyzet az életünkben, a vezetők a nemzet, a főnökök és vezetők - mindez annak a következménye, az oka, hogy egy root a szívünkben. Ezen, és azt mondja Patrushev szinte minden munkáját.

Vészharangot hangzott a vers „Mi ölnek!” (2010). Mint egy különleges megszólaló sziréna rendszer jelzi a riasztás megszólal benne a „velünk - ölni!”. Ő újra és újra heves fúj a harang minden lélek, érzelmileg izgalmas és felhívják a figyelmet a mindannyiunkat az a veszély, hogy lóg a mai társadalom, több mint mindannyiunknak. Erősítik, és felhívni az olvasó figyelmét arra a tényre, hogy az élet alkotó „mindennapos” szövet a valóság, Valerij K. ügyesen alkalmaz irodalmi stilisztikai eszköz, mint a szintaktikai ismétlés. Patrushev jó hasznát nem csak, mint egy olyan érzelmi kifejezés, leválasztó és erősítő minden élet természetes velejárója, amely elvezet a költő ebben a munkában, hanem ad egyfajta ritmus és dinamika az egész vers:

Cry a szél az ország egész területén, üvöltés ...

Us - ölni!

Megöl minket újra és újra -

Bullet és a szó.

Ölünk gyáva remegés,

Mondtam hazugság ...

Ritmoobrazuyuschaya kifejezés „nekünk - kill” különösen fontos ebben a versben, és létrehozza „a benyomása az érzelmi kisülés és lírai tapasztalatok megvastagodása” a szerző, illetve ezáltal nagy hatással az olvasót, elméjét és lelkét.

Költő közömbös mindent, ami történik, és zajlik nemcsak hazánkban, a mi az emberek életét, hanem a világ tükröződik a vers „Die gyerekeknek!” (2005). Még a nevét a költő véget felkiáltójel, hogy azonnal vonzza a figyelmet az olvasó, feltárja annak fogalmi jelentését és olvasó létrehoz egy bizonyos hozzáállást, mennyire fontos a megadott problémát. Köztudott, hogy a csecsemőhalandóság aránya - a szörnyű tény az élet a mi „civilizált”, és a high-tech korszak. A probléma, ami felveti Valery K. ebben a versben, egy globális társadalmi értelemben, mert ez is egy olyan mozzanat a lelki állapota a modern világban. Ezért van az, amelynek az ajándék költői látás és mély megértés az élet, Patrushev felhívja az összes haladó emberiség -, hogy megakadályozzák a gyermekek halálát ma:

Felnőttek! Mi vagyunk a gyerekek számára a válasz,
Mi mentheti vidám álmok.
Ez a tiéd, ez a gyerekek
Meghalnak a közepén a tavasz.

A gyermekek halálát - jobban fáj,
Ott nem kell választani - vagy ezek:
Holnap az egész föld lesz a sivatagban,
Kohl nem a Save the Children.

Abban az óra, amikor süt a nap a világ,
Minden zöld hajtások - nő
A bolygó a gyermek hal meg.
Felnőttek! Meg kell menteni őket!

És még egy nagyon erős üzenet számunkra ez a munka, amelynek középpontjában az a tény, hogy a világ nem a saját, és mások gyermekeit: minden gyermek a Föld - MI! És a felelősséget a gyermekek az egész föld vállán nyugszik az összes felnőtt Földön.

Joy emelkedik a lélek kapcsolatot a költői művek Valeria Patrushev, igazi öröm, magában foglalja az egész lény. Feneketlen filozófiai gondolkodás a költő, egyediségét az irodalmi nyelv a szerző, a különböző témák, a példák néhány verset ebben a kis cikkben, fedezze fel a legfontosabb oldalait ügyességi Valery Konstantinovich, hangsúlyozva az egyéni stílus és költői lejárati létrehozott munkák. „Az emberi méltóság stílus - Arisztotelész szerint - egyértelmű.” Patrushev költészet köszönhetően a természetes ajándék kifejezni pontosan az ötlet egyszerű, de tágas szó, és megadja a világosság észlelés, immáron egy különleges dallamos dallam az egyedülálló „patrushevskim” hangot.

A munkálatok V.Patrusheva szervesen ötvözi civil, filozófiai és személyes motívumok, hogy megfeleljen a sürgős szükségletek a lelki élet egy modern társadalomban. Versek a háború, a szeretet az anyaországhoz, a szeretet az élet, egy nő, hogy a gyerekek, hogy a nemzet nem maradhat közömbös, hogy a szívét az olvasók, ami bennük örök értékek a jóság és a szeretet. Ezek természetes, saját, egyedi íz és aroma, a „twist” és néha „borsot” bennük - maga az élet, a szélessége és nagylelkűsége az orosz lélek.

Lelkesen kiforrt költői „égő” szó szerzője szatirikus versek, epigrammák és paródiák, mesékkel és meséket, kifejező néha égető irónia és gúny könnyen „áttör a természet az orosz nép, a megfélemlítés minden élőlény.” Találóan beszélt orosz szó forradalom népnyelve, ügyesen integrálódott a szövet a költői versek, így az egész termék a dinamika és a hangerő, ami emlékezetes, lélegzik. A parafrázis Nikolaya Vasilevicha Gogolya (1809-1852) - a nagy orosz író, megjegyzem, hogy „van szó, hogy lenne olyan zamashisto, okosan, így lenne tört ki a szív, így forrásig zhivotrepetalo” szatirikus szó Valery Patrushev ...

Mintegy Valéria tehetség Patrushev tud beszélni a végtelenségig, és „mohón”, mint a varázsló által létrehozott művek szoros és illeszkednek a lelket. Versei egy meglepő tulajdonság: jönnek vissza újra és újra, örömmel újra olvasni minden alkalommal megcsodálta az utánozhatatlan mestere a stílus és luxus Valery Konstantinovich, és ... mindig lélegzetvisszafojtva várják az új ülések a költő.

Egyenesség és a civil kurázsi, a költő élvezetek!